Friss hírek

2009. évi KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS

A 2010. május 28-i taggyűlésen a Felügyelő Bizottság és az egyesület tagsága elfogadta
az "Élettér" Állat- és Természetvédő Egyesület 2009. évi közhasznúsági jelentését

4.Költségvetési támogatás

Pályázati úton elnyert támogatás 0eFt
Munkaügyi támogatás 0eFt
5.Más adományozóktól támogatás
Nagykanizsa MJV Önkormányzata 2.600 eFt
Tagdíj bevételek 35 eFt
Egyéb bevétel amelynek összege 3.804 eFt
ebből
Tábor résztvevőinek hozzájárulása 369 eFt
Egyéb támogatások 834 eFt
Kamat bevétel 72 eFt
Örökség 2.529 eFt

6.2009 évi SZJA 1 %-a
A személyi jövedelemadóból származó bevételünk: 6.566 eFt

Összes közhasznú tevékenység bevétele: 13.005 eFt


Melyből 7.086 e Ft-ot az Állatotthon működtetésére, környezeti nevelési célokra
használtunk fel. A fennmaradó összeget az új menhely építésére fordítottuk.

7. Vezető tisztségviselőnek nyújtott juttatások
2009.évben az elnök és titkár minősültek vezető tisztségviselőknek.
Tevékenységüket önkéntes munkavégzés formájában látták el, ezért díjazásban
nem részesültek.

8.Cél szerinti juttatások
2009. évben nem volt.

Nagykanizsa,2010.május 31

Ivartalanítási akció

Az egyik legszomorúbb dolog, amikor a kis állatkölyköket sorsukra
hagyják, kidobják. Születésüket nem tervezték, gazdájuk felelőtlensége
miatt, véletlenül jöttek a világra.

Előfordul, hogy félre értelmezett állatszeretet miatt, esetleg a gyerekek kérésének engedve hagyják őket felcseperedni.
Bármi volt is az oka, a vége szinte mindig ugyan az: A kölykök ahogy enni, mászkálni kezdenek, a gazdának egyre jobban útban lesznek. Etetni kell(ene) őket, takarítani utánuk, sok a gond velük. Nem tud, sokszor nem is akar gazdát találni nekik.
A jobb érzésű ember ilyenkor az állatmenhelybe viszi őket, felvállalja gyengeségének az eredményét. A rafináltabbja azt mondja, találta őket. Ezzel a saját, önként vállat gondját,
felelősségét másokra hárítja. A szégyenlősebbje, gonoszabbja, egyszerűen kirakja őket valami elhagyatottabb helyen, sokszor még az esélyt sem adva meg nekik, hogy rájuk találjanak.
Hosszadalmas, borzalmas halálra ítéli ezzel az egyedül hagyott kis állatokat.
Szinte kifogyhatatlanok az ilyen eseteket megoldandó, válogatottan megdöbbentő ötletek.

A felesleges szaporulatok megelőzése érdekében szervezünk egy nagyszabású ivartalanítási akciót.
A Mars Magyarország Kft által kiírt pályázaton nyert 2 millió forintot, elsősorban a rászoruló emberek rászoruló állatainak ivartalanítására szeretnénk fordítani. Bízunk benne, hogy így sok szuka kutya és nőstény macska menekül meg az utcára kerülés keserű következményeitől. A meg nem született kölykök pedig nem szaporítják tovább a kidobott, gazdátlan állatok szomorú táborát.

Kérünk mindenkit, ha tud a környezetében olyan kutyáról, ill. macskáról, akit rendszeresen szaporodni hagy a gazdája, a megszületett kölyköket pedig többnyire a sorsukra hagyja, értesítsen bennünket. Mi fel fogjuk keresni, és megpróbálunk segíteni neki, rajta keresztül persze az állatának is.

Ez a műtét sokkal kevesebb gondot okoz, mint amennyit megold.
Az ivartalanított állat hosszabb életű lesz, egyes súlyos betegségek kialakulásának a lehetősége megszűnik, az állatot nem zavarják az ivarzási ciklusok, ösztönök, ezáltal pedig teljesebb életet élhet a gazdája mellett.
A természet rendjébe sem ezzel a műtéttel fogunk beavatkozni, megtettük azt már akkor, amikor háziasítottuk a kutyát és a macskát. Az ivartalanítással csak javítunk az egymás mellett élés minőségén.
Az ivartalanítás a kutya természetén sem fog változtatni, ugyan olyan játékos, vagy éppen jó házőrző marad, mint annak előtte volt.

Állatvédő Kutyás Tábor Nagykanizsán

Mint már évek óta mindig, idén is megrendezzük az Ifjú Állatvédők Táborát.
Ide várunk minden10-18 év közötti fiatalt, aki szereti az állatokat, a kutyákat, és szeretne velük jó társaságban egy emlékezetes, kellemes hetet eltölteni.

A táborban az állatszeretet közel hozza egymáshoz a gyerekeket. Igazi barátságok szövődnek, sokan évek óta visszajárnak hozzánk az ország több pontjáról. A közelben lakók rendszeresen, de a távoliak közül is jó néhányan eljönnek amikor csak lehetőségük adódik, hogy a táboros kutyájukat megsétáltassák, és találkozhassanak az itt szerzett barátokkal.
Bízunk benne, hogy az itt töltött idő nem lesz haszontalan, hiszen a gyerekek fontos dolgokat tanulhatnak az állatvédelemről az élet tiszteletéről szeretetéről, az állatokkal való helyes bánásmódról, stb. mindezt játékos formában.
A rendezvényről bővebben lehet olvasni a " Tábor" címszó alatt.
Sok szeretettel várunk mindenkit, aki úgy dönt hogy nálunk tölt egy hetet, és kedvére kikutyázza magát.

Adó 1%

Javában folynak az adóbevallások.
Kérjük, az idén sem feledkezzenek meg rólunk, és az állatotthonban élő kutyákról, cicákról!

Adószámunk: 18954650-1-20

.
Mint minden évben, idén is kérünk mindenkit, hogy adója 1%-át Egyesületünknek, az általa működtetett állatotthonnak ajánlja fel.
Egyre szűkülnek a lehetőségeink, egyre nagyobb gond az otthonban élő állatok mindennapi ellátása, és az újonan jövők befogadása, elhelyezése.
Minden évben fokozottabban igaz: most nagy szükség van minden jó szándékú ember segítségére.
És ez így is van. Mindig nehezebb támogatókat találni. Az itt élő állatok biztonságos napi ellátása, orvosi kezelése, a bajbajutottak megsegítése, a menhely fenntartása nagyon sokba kerül.
Az Önkormányzat támogatása mellett, a legfontosabb bevételünk a nekünk adott adó 1%-okból áll.
A fejlesztések, az építkezés folytatása nem képzelhető el nélküle.
Ezért tisztelettel kérünk mindenkit, aki nincs máshová elkötelezve, vagy váltani szeretne, minket jelöljön meg. Nálunk a kapott pénz garantáltan az állatokra, az ő boldogulásukra lesz fordítva.
Annak köszönjük aki eddig is nekünk adta, és kérjük ezentúl sem feledkezzen meg rólunk.
.

Hurok - Hurkozás

Ez egy olyan emberi találmány, ami elképzelhetetlen kínokat, szenvedést bír okozni a belekeveredett állatnak.
Eredetileg egy régi vadászati eszköz, módszer, de ma már csak az orrvadászok használják. Az igazi vadászok ugyan úgy elítélik ezt a barbár eszközt, mint mi állatvédők.

A képen látható kutya egy ilyen hurokba ment bele. Nem tudni, kinek szánták, minden esetre neki sikerült belelépnie. Belebújt, de a derekán megszorult. Eleinte biztosan próbálkozott, merre szabadulhatna. Aztán rángatta, de a drót nem engedte. Talán pihent egy keveset, aztán újra próbálkozott, de most sem sikerült szabadulnia. A drót már szorosan, fájdalmasan a derekára feszült. Pánikba esett. Rángatta, a drót pedig egyre jobban a húsába vágott.
A hátán, a dús csomós szőre felfogta valamennyire a drót erejét, de a hasánál élesen bevágott. Minél jobban rángatta, annál jobban, mélyebben.
Aztán szerencsére, a drót egyszer csak elszakadt. A hurok még továbbra is szorult, de a rögzítés engedett. Futott, menekült, ahogy tudott. Bízott benne, ha elég gyors, lehagyhatja a fájdalmat, és a derekába mélyen bevágódott drótot.

Napok múlva vették csak észre a furcsán mozgó kutyát. Nehezen sikerült megfogni a fájdalomtól és a félelemtől elgyötört állatot. Az elfertőződött sebből altatásban, orvos tudta csak eltávolítani a drótot. Sokáig lábadozott a csaknem kettévágott kutya.

Talán a hurok kihelyezőjén is ki kellene próbálni ennek az elmés szerkezetnek a működését….


.

Karácsonyvárás

Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe.
Ilyenkor mindenki a szeretteire gondol. Igyekszik a lehetőségeihez mérten örömet szerezni nekik, ajándékokkal, vagy csak egy kis figyelmességgel.

A menhelyen élő kutyákra és cicákra ki gondol?
Rendszeresen kapnak ugyan enni, van védett helyük is, biztonságban vannak, de nincs aki szeresse, kényeztesse őket. Nekik nincs családjuk, minden napjuk egyformán telik. A napi munka mellett csak kevéske idő jut rájuk, egy futó simogatás, néhány jó szó. Sokan köztük, nem is sejtik, hogy ennél több is létezhetne, hiszen sohasem volt benne részük.
A menhely karácsonyfája alá ön is tehet a számukra egy kis ajándékot, esetleg egy séta keretében személyesen át is adhatja nekik. A jó falatok mellett nagyon örülnének egy kis plusz programnak, játéknak, simogatásnak is.
Tegyük kicsit szebbé számukra is az ünnepet.
Naponta 8.30-tól 15,30-ig a szépen feldíszített fa alatt gyűjtjük a tárgyi meglepetéseket, melyeket karácsonykor szétosztunk közöttük.
Aki pedig teheti, jöjjön el hozzánk, lepje meg valamelyiküket egy kis soron kívüli szeretgetéssel, csak neki szóló figyelemmel, sétával, játékkal.
Az állatok szeretete a legcsodálatosabb a világon, hiszen ők őszintén, és tiszta szívvel szeretnek minket. Becsüljük ezt meg.

Levél Vidrától.

Biztosan sokan emlékszünk még a nálunk élt, majd örökbe fogadott kutyákra.
Mindenkinek volt egy kedvence, aki elkerült tőlünk, és néha eszünkbe jut, vajon mi lehet vele?

Vannak szürke kis alakok, de vannak nevezetes egyéniségek is köztük. Míg az előbbiekre kevésbé emlékszünk, az utóbbiakra jobban, tovább.
Vannak, akiket gyorsan örökbe fogadnak, és emlékük nem vésődik olyan mélyen belénk, de vannak, akik sokáig, esetleg évekig is nálunk éltek. Őket azt hiszem, többé sohasem felejtjük el.
Mindig nagy öröm számunkra, amikor egy-egy kedves, nálunk élt kutyáról hírt kapunk.
Amikor az új gazdi levelet ír, képet küld, és érződik a sorokból a szeretet, az egymásra találás.

Cudar és Vidra 8-9 hónapos lehetett, amikor az állatotthonba kerültek. Nagyon féltek, megfogni sem hagyták magukat. Amikor mégis sikerült, riadtan bújtak egymáshoz a kennel sarkában. Sokáig nem mertek közeledni senkihez. Csak nézték, hogy a hozzájuk beszállásolt bátor társuk hogyan zsebeli be az összes simogatást, amit a gondozó hármójuknak szánt. A türelem, és a szeretet aztán meghozta a gyümölcsét. Lassan oldódni kezdtek. A gondozóknak, és a hozzánk kijáró gyerekeknek hála, egyre határozottabbak lettek. Hozzászoktak a pórázhoz, és sokan, sokat sétáltatták őket, hiszen kedves, szelíd, okos, és szófogadó kutya lett belőlük. Bár a félénkségük sohasem múlt el teljesen, a kedvességük pótolta ezt a hiányosságot. Egyszer aztán kiválasztották, és örökbe fogadták őket is.
Előéletük, sorsuk, és személyiségük miatt, mindannyiunkban mély nyomot hagytak. Talán sohasem felejtjük el már őket.
Egyikükről, Vidráról kaptunk most hírt. Íme:

Kedves Gondozóim, Drága Kutya Barátaim, Társaim.

Vidra vagyok, egy éve hozott el a gazdim tőletek. Eleinte nem ment zökkenő mentesen az összeszokás, ill. a beilleszkedésem a családba. Az igazat megvallva féltem. Itt minden idegen, ismeretlen volt. Ismeretlen, szagok, bokrok, állatok, még a levegő szaga is más volt mint nálatok. Pedig gazdáim mindent megpróbáltak azért, hogy minél előbb otthon érezzem magamat. De hát ez elég lassan ment. Emlékszem, hogy eleinte szinte minden éjjel felváltva rám-rám néztek, mivel a kapunál tanyáztam, és nem akartam elfoglalni a házamat. Ma már szeretek sziesztázni benne, jó tágas és kényelmes, a gazdinénim szalmával is kibélelte. Ha esett ha hidegen fújt a szél, mindaddig amíg magamtól be nem mentem a kutyaházba, ki jöttek, betakargattak a meleg, vízhatlan ruhákkal, amit hoztak. Pátyolgattak, közben kedvesen vigasztaltak, simogattak. Nappal meg, szinte mindig velem volt valamelyikük. Így aztán szép lassan összeszoktunk. Emlékszem, hogy szilveszterkor a faluban petárdákat durrogtattak, és én a hangjuktól nagyon féltem. A gazdim, ahogy az első durrogások felverték az éjszakát, azonnal kijött hozzám, nyugtatott, simogatott, és azt szerette volna, ha bemegyek a lakásba arra az időre, amíg ez a durrogás elmúlik. Mivel még féltem a lakástól, nem mentem be, csak odabújtam hozzá. De ő tudta, hogy nekem mire van szükségem ilyenkor. Beszólt a feleségének, az én gazdinénimnek, ő kijött, megfogtak, felemeltek, és bevittek. Nem találtam a helyem, de a félelmem kezdett elmúlni amikor egy jó nagy adag szalámit kaptam, meg jó szót, simogatást. Aztán ők elaludtak, és én is, ott az ágyuk előtt a szőnyegen. Szóval nagyon szeretnek engemet. Soha nem vagyok megkötve, az udvar elég nagy, futhatok kedvemre, és amikor kimennek a kertbe -mert az is van ám-, dolgozni, akkor én is kimegyek velük. Igaz nem sokáig, csak amíg kiszimatolom magamat, meg füvet eszegetek, és alaposan körül nézek. Utána a gazdim, aki végig velem van addig, bekísér a belső udvarba. Szóval jó helyre kerültem. Nincs semmire gondom, minden kívánságomat kitalálják, értik, és teljesítik. Örülök hogy ide vetett a sorsom. Azért Rátok is gondolok, és nagyon köszönöm a volt gondozóimnak, hogy ottlétem alatt jól bántak velem. Kutya társaim, barátaim, meg a macskák is! Nektek azt kívánom, hogy minél előbb menjen értetek egy olyan jó és szerető gazdi mint amilyen az enyém, és vigyen benneteket olyan szép, kutyának való helyre mint ahova az enyém hozott. Törődjenek veletek úgy, ahogy velem törődnek, szeretnek a gazdáim. Küldök egy két fotót, amit a gazdim csinált rólam.

Üdvözlök mindenkit, szevasztok: Vidra

Állatvédő kutyás tábor Nagykanizsán.

Hagyományainkhoz híven, idén is megrendezésre kerül Nagykanizsán az Állatvédő Kutyás Tábor.
Időpontok: július 11-18-ig, és július 25- augusztus 1-ig.
Találkozó 11- és 25-én szombaton, 11-12 óra között a Nyírfás camping-ben, a Bajcsy-Zsilinszky út végén.

A tábor alapjaiban az előző évekhez képest nem változott, programjai nagyjából megegyeznek az eddigiekkel. A több éves tapasztalat alapján elmondhatjuk, hogy az ide jelentkezőket a kutyákon, és a velük kapcsolatos dolgokon kívül igazából nem nagyon érdekli más, ezért az idő nagy részében kutyázni fogunk.
A menhelyről választ majd mindenki magának egy jó kis társat, akivel egész héten kirándulni, sétálni, játszani fog. Hét végére megtaníthatja pár apró dologra, közben pedig az újdonsült gazdik is megtanulják, hogy mit is jelent egy kutyát nevelni, gondozni.
A délutáni uzsonna után pedig a kempingben lehet tombolni.
Fürdés a medencében, foci, asztali-, és nem asztali tenisz, társasjátékok, stb.
Esetleg néhány délutáni program, nehogy unatkozzon valaki, de csak is vidám, játékos.
Talán emlékeztek még pl. a tűzoltókra. A második turnusban résztvevők biztosan. Hát nem semmi volt, ebben azt hiszem megegyezhetünk.
Az étkezés szintén nem változik, Zsuzsa néni főz majd finom bográcsos házi kosztot.
A napi négyszeri étkezés mellett senki sem marad éhesen.
Az elszállásolás sátrakban történik, a Nyírfás camping nagy fái alatt, tisztálkodási lehetőség pedig a zuhanyzókban.
A részvételi díj sem változott, maradt 18000 Ft/hét/fő.
Jelentkezési lapokat lehet igényelni telefonon: 30/3787 057, vagy 30/400 1368-as számokon, vagy e-mailon: info@eletter-kanizsa.hu
Fizetni lehet két részletben is, csekken, vagy utalással.
Jelentkezési határidő: a turnus kezdete előtt legalább egy héttel.
Gyertek, a kutyák már várnak benneteket.

Mi a legjobb a kutya szempontjából?

Sok állatorvos és kutyakiképző véleménye szerint a kan kutyáknak életükben legalább egyszer párosodni, ill. a szukáknak egyszer elleni kell, csak utána célszerű az ivartalanításuk.
Ez egyaránt szükséges a testi és szellemi fejlődésük érdekében- mondják.

Nem is akarok vitatkozni a hozzá értő emberekkel, főleg az orvosokkal nem.
Viszont nagyon érdekelne, hogy mire alapozzák ezt az állításukat. Van valamilyen felmérés, összehasonlítás ez ügyben? Akár tudományos, akár csak úgy.
Ki tudja, mi lett volna, ha előbb, ill. később lett volna a műtét elvégezve? Főleg egy keverék kutya esetében, ahol nincs leírás a várható testméretekről, de a jellembeli tulajdonságokról sem.
Az állatorvosok másik fele meg azt mondja, hogy ez nem is befolyásolja a dolgot.
Akkor most kinek van igaza?

Azt viszont egészen pontosan tudom, mennyi baj van ezekkel az "egészségügyi" okokból megszületett kölykökkel. Hiszen ők senkinek sem kellettek, mindegy ki volt az apjuk, úgy is a menhelyre viszik majd a kiskutyákat néhány hetes korukban.
Hogy gazdit keresni nekik, hiszen nem kellenek senkinek. Ők erre nem érnek rá! Inkább mindent kifizetnek, vagy azt mondják, hogy úgy találták őket. Ez esetben pedig még hálásak is vagyunk, hogy segítettek, és nem hagyták elpusztulni őket.
Persze van aki tényleg úgy találja a kölyköket, és nekik tényleg hálásak is vagyunk a segítségért.

Van, aki a nem kívánt újszülötteket el szeretné altatni, de az állatorvosuk erre nem hajlandó, hiszen egészségesek. Így felnő mind a 6-8-10 kölyök, és persze legtöbbször ők is a menhelyen kötnek ki.

Mindig a gazda a hibás és a felelős is, a feleslegesen megszületett kiskutyákért.
Viszont csak az tudja milyen nehéz megőrizni egy tüzelő szukát, akinek már volt ilyen. Mennyi bosszúsággal és kárral járhat az a néhány hét. Ráadásul évente kétszer.
Az ivartalanítással viszont ez egyszer és mindenkorra megoldódik. Többet nincs tüzelés, mindenki nyugodt, és boldog. Néhány súlyos betegség is ki van küszöbölve. A műtét pedig semmivel sem veszélyesebb és fájdalmasabb, mint a szülés. Azt pedig, hogy "ez a természet rendjébe való beavatkozás", csak egy férfi mondhatja, akinek a terhesség és a szülés sem egy nagy esemény.

Nálunk a menhelyen minden szuka kutya és néhány kan is, ivartalanítva van. Talán nem túlzás, ha a több száz kutya esetén a tapasztalatainkra hivatkozom, és a következőket állítom:
-A kutyák testi fejlődésében semmilyen negatív hatása nincs az ivartalanításnak, akkor sem, ha még az első szülés előtt volt a műtét.
-A lelki világuk is csak néhányuknak változik, az is előnyükre. Nyugodtabbak, kezelhetőbbek lesznek.
-Nem lesznek lelki sérültek, ugyan úgy őrzik a házat, és játszanak a továbbiakban is.
-Egy hátrány a sok előnnyel szemben, hogy néha elhízik az ivartalanított kutya. A kanok kicsit gyakrabban, a szukák ritkábban. Rendszeres mozgással, és megfelelő táplálkozással viszont ez nem probléma. Helytelen etetés mellett minden kutya elhízik.
-Nálunk az ivartalanításból eredően soha semmilyen problémánk nem volt még.
-A kutyát a műtét koránt sem viseli meg úgy, mint a gazdit.

Nagyon sok a gazdátlan kutya. A menhelyek mindenhol tele vannak. Nagyon sok rászoruló már be sem fér. Legalább a tenni akaró gazdákat ne beszéljük le az ilyen megalapozatlan indokokkal.
Kíváncsi lennék, hány szakember segített már az ő tanácsára megszületett kölyköknek gazdát találni?

Jótékonysági Futballmeccs és Örökbefogadó nap az állatokért!

Ismert sztárok közreműködésével és segítségével, örökbefogadó nap és egy jótékonysági futballmeccs kerül megrendezésre Május 23-án szombaton.

A nagykanizsai Élettér Állat és Természetvédő Egyesület 2009. május 23-án örökbefogadó napot tart, és jótékonysági futballmecset rendez, ahol híres sztárok játszanak a helyi állatvédők ellen.
Mindkét rendezvényünknek nagyon nagy a jelentősége, mivel sok árva kutyusunk van és reméljük minél többüknek sikerül egy szerető családot, vagy gazdit találni.
A kutya az ember legjobb barátja, jóban rosszban mellettünk van és gazdájáért bármit megtenne. A kutya, aki évszázadok óta hű társunk és segítőnk a vadászatban és nyájőrzésénél. A természeti katasztrófa sújtotta helyeken számtalan ember életét mentik meg önzetlenül. Odaadóak és hűek hozzánk életük végéig. Most viszont rajtunk a sor, hogy barátainkon segítsünk és viszonozzuk azt a szeretetet, amit tőlük kapunk.
Akár fiatal vagy öreg, keverék vagy fajtatiszta biztos, hogy megértő társunk lesz.

Várunk nagyon sok szeretettel minden kedves állatbarátot, állatszerető és sportkedvelő embert.


Programok:
- örökbefogadó nap az Ady úti állatmenhelyen 10 és 16 óra között

-jótékonysági futballmeccs, ami 14 és 15 óra között kerül megrendezésre, a vasútállomással szemben lévő MÁV pályán. A futballmeccsre a belépő ára 500/Ft/fő, mely bevétel a menhely állatai részére lesz felhasználva.

Sztár vendégek: Ganxta Zolee, Bebe, Papp Szabi és Pulius Tibi a Supernemből, és még sokan mások


Megközelítés: Autóval M7 autópályán, vonattal nagykanizsai vasútállomás

Elérhetőség: 0630/400-1368, 0630/378-7057, 0620/569-7288

Webcím:www.eletter-kanizsa.hu

Cím:8800. Nagykanizsa Ady u.
(Ady út végénél jobbra, a focipálya után.)

Adó 1% - 2009

Az elmúlt években -szerencsénkre- egyre többen ajánlják fel számunkra adójuk 1%-át. Szerencsénkre, mert enélkül sokkal korlátozottabbak lennének a lehetőségeink.

A nagykanizsai állatotthon évek óta, nagyrészt a neki felajánlott adó 1%-ból tudja fenntartani magát.
A kutyamenhely költségei megnőttek, azzal együtt, hogy pár éve egy új és szebb helyre költöztünk.
Több gazdátlan állatot és jobb körülmények közé tudunk befogadni, mint eddig. Meg kell oldanunk a menhelyre került kutyák, cicák élelmezését, orvosi ellátását, ivartalanítását is. Ez utóbbira nagy hangsúlyt fektetünk, ezzel is csökkentve a kóbor állatok szaporodását.

A mindennapi létfenntartás mellett igyekszünk folyamatosan fejlődni, építkezni is. Aki ellátogat az állatotthonba, maga is láthatja, mennyit szépült, alakult, fejlődött az utóbbi évben is a telep. Még nagyon sok munka van előttünk, de a fontossági sorrendet szem előtt tartva igyekszünk lépésről lépésre megvalósítani egy színvonalas állatotthon kialakítását. A mostani legfontosabb célunk a telep körbekerítése és egy cicaház megépítése.

Nagyon köszönjük a természetbeni felajánlásokat, juttatásokat. Sok segítő kéznek és adománynak köszönhetően a telepen sok a virág, díszcserje, dísznövény. Sokaktól kapunk kutya és macskatápot, konzervet, aminek hála, mindig van vésztartalék élelem a nehezebb időkre is.

Az adó 1%-ból befolyt összegből fedezzük számláinkat, az orvosi költséget, a dolgozók bérét, szinte minden kiadásunkat. E nélkül nem tudnánk létezni, vagy ha igen, lényegesen kisebb állatlétszámmal, lényegesen rosszabb körülmények között.

Ezért kérünk mindenkit, aki teheti támogasson minket! Az adó 1% felajánlása nem kerül semmibe, nekünk pedig hatalmas segítség.
Még rengeteg megvalósításra váró, létfontosságú feladat van hátra, amihez bizony sok pénz kell.

Családi válságkezelés: Először is dobjuk ki a kutyát!??

Pár hete egy januári vasárnap délután hazafelé tartottunk. Messze az emberlakta területtől egy barna és egy fekete foltra lettem figyelmes: két palotapincsi-keverék kiskutya üldögélt az út szélén.

Kérnem sem kellett, a férjem azonnal lehúzódott a forgalomból. Kidobott kutya mellett mi nem megyünk el „szó nélkül”.
Átverekedtem magam az autók között az út túloldalára. A két megrettent kutyát végül is sikerült beraknunk az autóba.
Aznap délután a nagykanizsai menhely két új lakóval gyarapodott: TörpPillával és TörpPapával.
Azóta gondolkodom ezen a sajnos szinte mindennapi eseten. Egyértelmű, hogy kidobták a két kiskutyát. A bundájuk tisztaságából és jó kondíciójukból ítélve, nem csavargás közben keveredtek el messze az otthonuktól. Ültek az út szélén és vártak. Persze, hogy vártak. Hiszen a gazdájuk oda tette ki őket, következésképp ott kellett rá várni, hogy visszamenjen értük.

Mindannyian nehéz helyzetbe kerültünk ebben a mai gazdasági helyzetben.
De valóban ez lenne a megoldás? Ha nincs tovább pénzünk tartani a kutyáinkat, így kell megszabadulnunk tőlük? Nem kellett volna megpróbálni segítséget kérni egy állatmenhelytől? Megpróbálni elajándékozni őket? Feladni egy újság hirdetést? S ha semmi más lehetőség sincs, fájdalommentesen végleg elaltatni őket, semmint lassú éhhalálra, vagy autógázolásra ítélni? Vagy ha erre sincs pénze, miért nem emberek közé, miért a lakott területtől távol dobja ki, ahol esélye sincs a túlélésre, főleg egy szobakutyának?

Csak azt szeretném, hogy az, aki ilyen tettre vetemedik, élje át csak egyszer, amit egy kutya érez, amikor rádöbben, érte már soha nem fog visszamenni a gazdája. Hogy egyedül maradt és számára nincs más hátra, mint csendben fekve várni a halált.

Hamarosan látogatók jöttek az állatotthonba, méghozzá külföldről. Kiválasztották és elvitték a „Törpöket” egy új világba. Egy olyan állatbarát világba, amiről a legtöbb átlag magyar kutya (és magyar ember) csak álmodhat, ha egyáltalán vannak ennyire merész álmaik, álmaink.

Az ő sorsuk végül is jóra fordult. Persze erre onnantól, hogy a menhelyre kerültek, elég nagy volt az esély. A volt tulajdonos valószínűleg nem tudta, de a szobakutyáknak a többiekhez képest könnyebben találunk új gazdát. Ennek ellenére, mégis ők szenvednek a legtöbbet, mert sokkal érzékenyebbek, ráadásul egy védettebb környezetből, a lakásból kerülnek hirtelen utcára.

Karácsonyvárás

Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe.
Ilyenkor mindenki a szeretteire gondol. Igyekszik a lehetőségeihez mérten örömet szerezni nekik, ajándékokkal, vagy csak egy kis figyelmességgel.

A menhelyen élő kutyákra és cicákra ki gondol?
Rendszeresen kapnak ugyan enni, van védett helyük is, biztonságban vannak, de nincs aki szeresse, kényeztesse őket. Nekik nincs családjuk, minden napjuk egyformán telik. A napi munka mellett csak kevéske idő jut rájuk, egy futó simogatás, néhány jó szó. Sokan köztük, nem is sejtik, hogy ennél több is létezhetne, hiszen sohasem volt benne részük.
A menhely karácsonyfája alá ön is tehet a számukra egy kis ajándékot, esetleg egy séta keretében személyesen át is adhatja nekik. A jó falatok mellett nagyon örülnének a játéknak, simogatásnak is.
Tegyük kicsit szebbé számukra is az ünnepet.
Naponta 8.30-tól 15,30-ig a szépen feldíszített fa alatt gyűjtjük a tárgyi meglepetéseket, melyeket karácsonykor szétosztunk közöttük.
Az állatok szeretete a legcsodálatosabb a világon, hiszen ők őszintén, és tiszta szívvel szeretnek minket. Becsüljük ezt meg.

Egy Örökbefogadó levele.

Örömmel olvastuk az egyik nálunk járt örökbefogadónk levelét, véleményét. Bár a levél kicsit korábban íródott, remélem most is aktuális.
Munkánkért nem várunk köszönetet, de jól esett ez a pár sor.
Mindannyiunk nevében köszönjük.

A mai nap -2007.11.10.- a reggeli órákban a Nagykanizsai Állatotthont felkerestük. Az ott lévő kutyusokat a Hölgyek kérésemre végigmutatták. Minden kérdésemre készségesen válaszoltak.
Minden információt -úgy érzem- megadtak a kutyus és az "örökbefogadó" érdekében a döntésem meghozatalához. Sikerült kiválasztani némi tanakodás után az igényemnek megfelelő Buksi névre hallgató kutyust.
Az Állatotthonban a rendet és tisztaságot példaértékűnek találtam! Nagyon sok munkát igényel Önöktől, amihez további kitartó, eredményes munkavégzést kívánok az "Élettér" Állat- és
Természetvédő Egyesületnek, és a Nagykanizsai Állatotthon minden tagjának!

Tisztelettel: Bogdán László

Egy kiscica emlékére.

Hiába volt szép és kedves, mégsem kellett senkinek. Amikor pedig végre sikerült volna, közbeszólt a sors.

Egy lépcsőházban találták meg a reggel munkába igyekvő lakók.
A „gondos” gazdi tehette oda az éj leple alatt, másra hárítva így a saját felelősségét. Jó érzésű emberek vitték be az állatmenhelyre.
Gyönyörű szép, félhosszú szőrű cica volt, a színe fehér és rózsaszín, kevés szürkével vegyítve. Talán négy hónapos lehetett. Örült, és szelíden hízelgett embernek, állatnak egyaránt.
Úgy gondoltuk, hamar gazdára fog találni. Barátságos természetével, megnyerő külsejével gyorsan meghódít majd valakit.
Sajnos nem így történt.

Az idő telt, ő meg egyre otthonosabban érezte magát a menhelyen.
Végül a rácson keresztül már a kutyákhoz is be-bejárt egy kis maradékot lopni tőlük. Sokszor csak egy hajszálon múlt hogy el nem kapták.
Végül beteg lett. Lázasan, leverten ballagott, de a lábunkhoz így is odadörgölőzött, üdvözölt minket.
Ekkor döntöttem úgy, hogy hazaviszem. Úgy gondoltam, megérdemli, hogy neki is gazdája legyen. Feltétel nélkül bízik az emberekben, tehát segítenünk kell neki.

A gyógyszer, amit kapott, és a gondos ápolás gyorsan lábra állította, és újra a régi, kedves kis cica lett.
Gazdát viszont csak nem sikerült találni neki. A menhelyre nem akartam vissza vinni, tehát nálunk kell maradnia. Elkezdtem hát kiszoktatni az udvarra.
Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen az udvaron hat kutya él, és egyikük sem rajong egy macska társaságáért. A másik két cica, akik szintén a menhelyből költöztek hozzánk, már megtanulták, hogy a kerítésen nem szabad átjönni, különben pillanatok alatt egy egész sereg kutyával nézhetnek farkasszemet.
A kis újonc azonban nem félt a kutyáktól sem. Úgy gondolta elég, ha szembe fordul velük, és dühösen fújni, köpködni kezd. Persze nem volt elég, ezért állandó figyelmet igényelt minden udvaron töltött órája alatt.
Lassan aztán ő is kezdte tisztelni a kerítés vonalát. Egyre többször hagytuk egyedül a szabadban, kezdte belakni a területét. Napozott, vagy játszott a társával, és mindenhová felmászott. Ha meghallotta a hangunkat, igyekezett minél közelebb jutni, de a kerítésen már ő sem jött át. A kút káváján egyensúlyozott, és várta, hogy odaérjünk.
Kellemes hűvös jött a kút mélyéről, a nagy melegben szívesen feküdt a szélén.

Egyszer aztán elvétett valamit. Talán túl hirtelen ugrott fel és már nem tudott megállni, vagy letört egy korhadt deszka darab alatta, vagy csak a kíváncsiság vitte, ki tudja.
Kétségbeesett, panaszos nyávogására figyeltünk fel.
Gyorsan rájöttünk, hogy a kútból jön a hang.
A mélyből jövő felerősödött segélykiáltás sokkoló volt. Tudtuk, hogy esélye sincs. A jéghideg mély vízben, lent a sötétben, egyedül küzdött, úszott, és közben hívott minket, segítséget remélve. Mi pedig tehetetlenek voltunk.
A kút mély volt, nem férhettünk a közelébe.
A tűzoltókat hívtuk...... Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg ideértek.
A nyávogások között először rövidebb, majd egyre hosszabb szünetek lettek.
Már vagy tíz perce lehetett lent.
Talán ha gyorsabban ideér a segítség…… de nem ért.
A cica egy ideje már nem nyávogott.
A tűzoltók komótosan készülődtek a leereszkedéshez. Vödörben húzták fel az elmerült, ernyedt, jéghideg kis testet.
Így vizesen, elázva még kisebbnek, védtelenebbnek látszott.

Hiába volt szép és kedves, mégsem kellett senkinek. Amikor pedig végre sikerült volna, közbeszólt a sors.

Élt néhány hónapot.

Örökbefogadó nap az árva kis kedvenceinknek

Odaadóak és hűek hozzánk életük végéig. Megérdemlik a segítséget.

A nagykanizsai állatmenhely 2008.08.20-án 8.30-16.00 között örökbefogadó napot tart, ahol várunk mindenkit aki szívesen örökbefogadna egyet a nálunk élő gazdátlan kidobott állatok közül. Nagyon számítunk minden segítségre mert a menhely összes férőhelye megtelt. Annak érdekében, hogy még az utcán lévőket is el tudjuk helyezni kérünk mindenkit aki megteheti segítsen nekünk és vigyen haza egyet közülük.

Levél szeretett gazdáimnak.

Sajnos már csak így tudok beszélni hozzátok, levélben, az éteren keresztül. Remélem levelem eljut hozzátok, és minden hasonlóan cselekvő gazdihoz. Talán elgondolkodtok rajta, hogy nekünk is csak egy életünk van. Ki vagyunk szolgáltatva nektek. Mi csak addig, és csak úgy élhetünk, ahogy ti hagyjátok.

Kedves Anyu és Apu!

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek.
Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek már nem akartak velem játszani. Ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak.
Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam. Végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.
Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam. Sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki. Nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta.
Új gazdám, aki 15perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam.
Az utolsó dolog, amit hallottam, új gazdám kétségbeesett zokogása volt.
Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.

Meghaltam.

Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék...

Ideje lenne végre változtatni, szerintem......



õszinte köszönettel a munkájukért:



Rácz Károly

Állatvédő kutyás tábor Nagykanizsán.

A visszajárók már tudják, nekik csak emlékeztetőül, de az újak kedvéért leírom, hogy júliusban újra indul Nagykanizsán az állatvédő kutyás tábor.

A menhelyen élő kutyák segítségével tanulják a gyerekek a felelős állattartás alapvető elveit.
Az állatokkal szembeni helyes bánásmódot, a velük való foglalkozás gyakorlati tudnivalóit.
Megtanulják, hogy a kutyával lehet ugyan játszani, de mégsem játék, hanem egy érző lény, akinek ugyan úgy igényei vannak, mint nekünk.

Szállás a Nyírfás camping-ben lesz sátrakban, kultúrált tisztálkodási lehetőséggel.
Napi négyszeri étkezés, melyből az ebéd és a vacsora meleg, főtt étel.
Állandó felnőtt felügyelet.
Reggeli után busszal megyünk a menhelyre, az ott kiválasztott kutyával túrázunk, sátálunk délutánig, amikor szintén busszal megyünk vissza a campingbe. Az ebédet éthordóban hozzák utánunk, az uzsonna és a vacsora már a táborban lesz.
Délutánonként foglalkozások, érdekes előadások, vetélkedők, és sok-sok játék lehetőség.
Jó idő esetén fürdés a camping medencéjében.

A jó hangulat, a sok séta, az állatok szeretete összekovácsolja a csapatot, és igazi élménydús hetet ad a táborozó gyerekeknek.

Időpontok: július 12-19-ig, és július 26-augusztus 2-ig
A részvételi díj nem változott, idén is 18000 Ft, melyet két részletben is be lehet fizetni.
Jelentkezési lapot lehet kérni a 30/400-1368, és a 30/ 3787-057-es ,vagy az info@eletter-kanizsa.hu e-mail címen.

Gyertek el minél többen, mindenkit szeretettel várunk!

Foxi-Maxi gazdára talált!

Foxi-Maxi évek óta a menhelyünkön élt. Próbált alkalmazkodni, igyekezett jól viselkedni, mindent megtett annak a kislánynak a kedvéért, aki rendszeresen sétálni vitte őt. Nem volt tolakodó, de nagyon örült, ha szóltak hozzá. Már hozzászokott, hogy emberek jönnek és mennek, ő pedig marad.

Foxi-Maxit mindannyian szerettük.
Nem volt feltűnően szép, semmi különleges nem volt rajta, ezért nem is vette észre senki. Többszőr elvitték már a kenneltársát, és ő mindíg maradt. Beletörődött már, hogy a menhelyen él, gazda nélkül.
Szinte el sem hitte, hogy őt választották, amikor végre rá találtak új gazdái.
Ők írták nekünk ezt a levelet. Remélem Mexi sokáig szolgálja őket, és cserébe holtáig vigyáznak majd rá. Megérdemli, sokáig várt rájuk.


"Szép jó napot!

Március 8-án voltunk a menhelyen és fogadtuk örökbe Foxi-maxit, akit Mexinek kereszteltünk, kicsit lányosítottuk a nevét! Remélem jól érzi magát nálunk! Az elején sokat kellett orvoshoz hordani, mert állandóan hányt, de ma már jobban van, a pocakja még mindig sokat fáj, de jobb a kedve! Ahhoz képest, hogy menhelyi kutyus, nagyon finnyás, mindig husit enne!
Küldök pár képet róla, hogy hogyan él itt nálunk!
Amúgy nagyon nyugis kutyus, egész nap pencizik, játszani nem akar, lusta! Már megtanultunk ülni is! :-)

Minden jót!

Némethné Timi "

_________________________________________

Állatbarátok segítsetek!

Örökbefogadó nap árva, és gazdátlan kutyusainknak!

Állatbarátok segítsetek!

A nagykanizsai Élettér Állat és Természetvédő Egyesület 2008. március 8-án örökbefogadó napot tart délelőtt 8.30-től délután 5-ig, hogy árva kutyusainknak sikerüljön egy szerető családod, vagy gazdit találni. A kutya az ember legjobb barátja, jóban rosszban mellettünk van és gazdájáért bármit megtenne. A kutya, aki évszázadok óta hű társunk és segítőnk a vadászatban és nyájőrzésénél. A természeti katasztrófa sújtotta helyeken számtalan ember életét mentik meg önzetlenül. Odaadóak és hűek hozzánk életük végéig. Most viszont rajtunk a sor, hogy barátainkon segítsünk és viszonozzuk azt a szeretetet, amit tőlük kaptunk. Akár fiatal vagy öreg, keverék vagy fajtatiszta biztos, hogy megértő társunk lesz. Várunk nagyon sok szeretettel minden kedves állatbarátot és állatszerető embert.

Programok:
- 8:30 -17:00 A kutyusok örökbefogadása
- 10:00 Állatorvosi tanácsadás, párhuzamosan Kutyaiskolás bemutató
- 11:00 Rendőrkutyás bemutató
- 13:00 Menhelyi kutyusok bemutatója
- 14:00 Keverék kutya kiállítás (Nevezni lehet telefonon, és kezdésig a helyszínen is)
Nevezési díj: 500 Ft (Melyet az állatok megmentésére fordítunk)

Koncert az állatokért

Segíteni sokféleképpen lehet, minden csak akarat kérdése. Nincs mindenkinek sok pénze, hogy adakozhasson. Az ötletek és a jó szándék viszont nem kerülnek semmibe.

"Állatok" az Állatokért!

A "KA-ROCK"- Kanizsai Rockzenéért Alapítvány jótékonysági koncertet szervez 2008. február 23.-án az Élettér Állat és Természetvédő Egyesület Állatotthonában élő állatok megsegítésére.
A koncerten fellépnek: Mélypont, Késő Bánat, Proform, Shock.
Helyszín: Nagykanizsa, a kiskanizsai Nagyrác utcai volt általános iskola ebédlője.
Kezdés: este 19 órakor
Támogatói jegy ára 600Ft, melyet a résztvevők az Állatotthon részére ajánlanak fel.
Mindenkit sok szeretettel várunk!

Köszönet a segítségért

Az emberek segítő szándéka a bajban mindig meghatványozódik....

2007. júliusára anyagi helyzetünk rossz irányba megváltozott, mivel az Önkormányzattól kapott támogatás és a munkánkból befolyt bevételek elfogytak az építkezésből visszamaradt tartozá- sokra, az állatotthon működtetésére, az állatgondozók bérére, annak járulékaira. Augusztus hónaptól már 1 fő állatgondozóval kevesebbet tudtunk foglalkoztatni, de a meglévő dolgozó járulékait sem tudtuk az APEH felé rendezni. Segítségért fordultunk az Önkormányzathoz annak érdekében, hogy az APEH felé fennálló tartozásunkat és még néhány kifizetetlen számla kiegyenlítését vállalja át. Rettegtüng attól, hogy veszélybe kerül a tartozás miatta SZJA 1 % kiutalása. Mivel az Önkormányzat a város rossz anyagi helyzete miatt segíteni nem tudott, ezért a helyi és az országos médiumokon keresztül kértünk segítséget.
A sok újságcikk, rádió- és televízióriport hatására a városban és az országban élő állatbarátok önzetlen felajánlásaikkal kisegítettek bennünket a bajból. Az ő támogatásukból ki tudtuk fizetni az elmaradt közüzemi díjakat, állatorvosi számlákat. A felajánlott sok száraztápból pedig több alkalommal jóllaktak a kutyák és cicák. Az APEH fizetési határidő lejára előtt az Önkormányzattól 200 eFt rendkívüli támogatást kaptunk, amelyből kifizettük a hátralékokat, így az augusztus végén kézhez kapott értesítő szerint 4.892.998,- Ft SzJA 1 %-ra lett jogosult egyesületünk, melyet október közepén már át is utaltak folyószámlánkra.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen módon - akár pénzadomány-
nyal, akár táppal, akár jó szóval, bíztatással - segített túlélni ezt a nehéz időszakot.
Mi nem tudunk mást ígérni, csak azt, hogy ahogy eddig is, úgy ezután is szívvel-lélekkel az állatotthonba élő kutyák és cicák sorsának jobbra fordulásáért dolgozunk.

Állatszeretet, vagy strucc politika?

Vannak, akik eléggé furcsán értelmezik az állatszeretetet.
Ezért történhetett meg az a szörnyű eset is, a képen látható kutya kölyökkel és a testvérével. Egyikük egyszerűen éhen halt, a másik pedig ott feküdt mellette, csontsoványan, teljesen legyengülve, élete legvégén.
A gazdájuk utcára rakta őket. Talán nem tudott, vagy nem is akart nekik gazdát találni. Trehányságból, nemtörődömségből, kényelemből?

Az ilyen kölyköknek meg sem szabadna születniük. Valamire való gazda vigyáz is erre.
Többféle megelőzési mód létezik:
- A tüzelés megelőzésére létezik fogamzásgátló injekció.
- A már megtörtént párosodás még mindíg kivédhető egy vetélést előidéző injekcióval.
- Ha az injekciókkal már elkéstünk, mivel ezeket nagyon pontosan betartott időben, napon lehet csak használni, segíthet még az ivartalanítás. A párzást követő 2-3 héten belül még el lehet végezni.
Amúgy ez a legjobb megoldás, többféle okból is.
Egyszer és mindenkorra le van a gond a tüzelések okozta problémákról. Nem szedik szét a kerítést az udvarolni gyülekező kan kutyák, nem kell hetekig elzárni a szukát, és mindezt 6 hónaponként újra és újra. Nem kell figyelni a fél évenként beadandó fogamzásgátló injekcióra sem, ami hosszú távon nem is egészséges, hiszen nagy adag hormonokról van szó. Anyagilag is olcsóbb, hisz a rendszeresen adott injekciók többe kerülnek egy életen át, mint az ivartalanítás. Arról nem is beszélve, hogy mindíg történik egy egy baleset, aminek a következménye megint problémát okozhat.
Nem igaz az, hogy a kutyának egyszer szülnie kell. Az ellés maga is veszélyt jelenthet.
Ha viszont hagytuk őket megszületni, kötelességünk felelőséggel gondoskodnunk a jövőjükről is. Nem emberhez méltó dolog utcára tenni, mert sokat esznek, vagy takarítani kell utánuk.
A kölyköket kereső gyereknek pedig azt mondani, hogy gazdájuk akadt.
Az sem tisztességes, hogy mástól várjuk el a segítő megoldást. Pl. a menhelyektől.
A döntést a gazda hozta egyedül, tehát a gond is csak az övé kell hogy legyen.
Vajon hány napig éhezett ez a kiskutya, mire elpusztult.
Milyen érzés lehet az, ha a biztonságot jelentő otthonból egyszer csak utcára kerül egy magáról gondoskodni képtelen kis állat?
Talán egyszer megtapasztalja majd az is, aki ilyent csinált.

Állatvédő Tábor!

Közeleg a nyár. Ha még nincs programod az idei nyárra, nekünk van egy jó ötletünk. Ha már van, gondold át újra, talán még ez is belefér! Hasznosan, és kellemesen eltöltheted az idődet nálunk.
Mindenkit várnak a kutyák!

Már szervezzük az idei állatvédő tábort. Remélem sokan számítottak is rá, és helyet hagytak neki a programjaik közt. Aki nem, az sem késett még el, hiszen van idő bőven a szervezkedésre.
Idén is mint minden évben július második, és negyedik hete lesz a két turnus időpontja.
A jó hangulatban, kellemesen eltöltött táboros hetek egyben nagy segítséget is jelentenek az állatmenhely számára, hiszen a bevétel teljes egészében a működésre, a fenntartásra, fejlesztésre lesz fordítva.
Akit érdekel, az bővebben olvashat róla a "Tábor" címszó alatt.
Mindenkit szeretettel várunk!

Mindenki segíthet!

Az adó 1% felajánlása semmibe sem kerül, aki kapja, annak viszont lehet, hogy az utolsó szalmaszálat jelenti.

Jó dolog, hogy az adónk 1%- át fel lehet ajánlani civil szervezeteknek.
Ezek a szervezetek bár sokszor fontos közfeladatot látnak el, álltalában nem, vagy csak nagyon kevés támogatást kapnak hivatalosan. Ilyenek az állatmenhelyek is. A miénk is.
A mostani gazdasági helyzetben sajnos erre a célra is csak minimális pénz jut.
Pedig a tevékenységünk nagyon sok embert érint. Van aki talál elveszett állatot, van akié elveszik. Van akit zavar az utcán kóborló állat, van aki segíteni szeretne rajtuk. De olyanok is vannak, szerencsére egyre többen, akiket felháborít, az állatokkal való embertelen bánásmód.
Ilyen esetekben az emberek az állatvédőkhöz, az állatmenhelyesekhez fordulnak. Mi pedig segítünk, ha tudunk.
Sajnos azonban a lehetőségeink erősen behatároltak. A férőhelyek számának bővítése, az állatok ellátása, gondozása, állatorvosi igényeik kielégítése nagyon sok pénzbe kerül.
Csak annyit lehet befogadni, amennyit felelőséggel gondozni is tudunk.
Ettől függetlenül, mi eddig, még egy kóbor állatot sem utasítottunk el, mindegyiket elhelyeztük, és próbáljuk megoldani a további sorsát.
Reméljük ez a jövőben is így lehet, hiszen a célunk a bajbajutottakon való segítés.
Ehez kérjük minde állatbarát segítségét, hogy adója 1%-val támogasson benünket, és közös erővel megoldhatóak lesznek a feladatok.
Minden forint fontos, hiszen a sok kicsiből lesz a nagy.
Mindenkinek előre is, és utólag is köszönjük a segítségét.

Nókomment.

"Mindennek van határa, csak az emberi hülyeség határtalan."

- Jó napot kívánok! Miben tudok segíteni?
- Helló! Van valami tiszta kutyátok?
- Elnézést, nem értettem. Milyen kutya?
- Valami szép fajtiszta kutyátok van?
- Teljesen fajtiszta kutya nincs a menhelyen, de vannak nagyon helyes keverék kutyáink.
- Csak ilyen korcsok? Nekem csak fajtiszta kutya kell. Mert tudod a korcsok büdösek, meg koszosak, olyat én nem viszek be a házamba.
Meg úgy hallottam, hogy ti csak ötezret kértek egy tiszta kutyáért, így mindjárt megúsznék jó pár rugót.
- Nem sajnos itt csak keverékek vannak.
- De láttam ott a szélén egy rottweilert.
- Ő egy felnőtt kutya, idegenekkel eléggé bizalmatlan.Össze kellene vele ismerkedni.
- Bízd csak ide! Meg van nekem a tuti módszerem. Pár nap múlva csúszni- mászni fog előttem.
- Valószínüleg el volt törve a lába és rosszul forrt össze, ezért kicsit sántikál.
- Ja, hibás! Akkor nem adok érte ötezret! Na helló!
- Viszontlátásra!

Karácsonyi ajándékok.

Ajándékot adni, örömet okozni, jó dolog. Ha ezt gyerekek teszik, saját ötlettől vezérelve, igazán nemes cselekedet. Rájuk nem csak a szüleik lehetnek büszkék.

Idén karácsonykor több állatbarát gondolt a menhelyen élő kutyákra is. Ez szerencsére minden évben így van. Tápos zsákokkal, különböző csemegékkel, konzervekkel érkeznek, ünnepet varázsolva kis védenceiknek.
Megla Henrietta, és Krisztián, már jó előre szervezkedni kezdett. Gyerekek lévén, pénzük nem volt, így mást gondoltak ki.
Szerkesztettek egy szórólapot, amivel aztán végig járták a falujukat. Mindenhová becsengettek, és adományt gyűjtöttek.
A befolyt összegből sok finom tápot, jutalom falatokat, és a takarításhoz söprűket vásároltak. Büszkén hozták szerzeményüket, és nehéz lenne megmondani, ki örült jobban: ők, vagy mi?
Azóta is rendszeresen kijárnak hozzánk. A többi gyerekkel együtt segítenek a kutyák gondozásában. A munka végeztével pedig mindenki pórázra vesz egy kis menhelyest, és jót sétálnak velük. Öröm nézni őket.
Azt hiszem, ha megnőnek, ők nem fogják utcára tenni majd a kutyájukat.
Még sokat kell tanulniuk a felnőttektől, de sok felnőtt is tanulhatna tőlük.

SZJA 1 %

Szaporábban vert a szívünk, miközben a borítékot kibontottuk.
Bíztunk benne hogy több lesz mint az elmúlt évben, és nem csalódtunk az emberek jóindulatában.

Minden év augusztus 31-ig az APEH megküldi a SZJA 1 % felajánlásokról szóló értesítést a kedvezményezetteknek.
Minden év augusztus 31-ig izgulunk, hogy vajon kapunk-e annyi támogatást, mint az előző évben.
Szaporábban vert a szívünk, miközben a borítékot kibontottuk.
Bíztunk benne hogy több lesz mint az elmúlt évben, és nem csalódtunk az emberek jóindulatában.
A 2005. évi SZJA felajánlásokból 4.173.000,- Ft-ot utalt át az APEH szeptember második felében számlánkra.
Az új állatotthon építése nagyon kimerítette kasszánkat, éppen jókor érkezett meg az utánpótlás.
Sok még a kifizetni valónk, ezt az összeget is erre fordítjuk.
Hálás szívvel köszönjük minden felajánlónak a támogatást, kérjük, hogy továbbra sem feledkezzenek meg az állatotthonban élő kutyáról és cicáról.

KÖSZÖNJÜK ELFUN

Szeptember hónapban két alkalommal jártak az új állatotthonban. Először 53, majd 65 fővel érkezett segíteni az ELFUN csapata.

Már évek óta figyelemmel kísértük a GE Hungary Nagykanizsai Gyárának ELFUN Önkéntes Munkacsoportjának tevékenységét, melyet Nagykanizsán és annak környékén végeztek. Mielőtt az új állatotthon építkezésébe belefogtunk volna, 2005. tavaszán felkerestük vezetőjüket azzal a kérdéssel, hogy tudnának-e segíteni nekünk az ideiglenes kerítés felállításában. Legnagyobb örömünkre elvállalták, hogy nagyobb létszámú csapattal a helyszínre kiszállva elkészítik a kerítést. Úgy is mondhatjuk, hogy az "első kapavágást" ők tették meg a nemes cél érdekében.
Egy délután leforgása alatt a helyére rakták a fa oszlopokat, kifeszítették a mintegy 500 fm drótot, amit támogatásként ők vásároltak meg. A hab a tortán az volt, hogy még vendégül is láttak bennünket finom szendviccsel és üdítővel.
És most ismét megmutatták mekkora a segítőkészség tagjaikban.
Szeptember 15-én és 22-én először 53, majd 65 fővel jelentek meg. Sok kilónyi festéket, higítót, ecsetet és kesztyűt vásároltak, feltankoltak szendviccsel és üdítővel és két délután 35 kennel rácsait és 53 kennel kapuit varázsolták a rozsdás vasból szépen csillogó lakhellyé a kutyák számára.
Köszönjük a vezetőknek és minden jószándékú önkéntes munkát végzőnek a segítséget, mellyel támogattak bennünket annak megvalósításában, hogy szeptember 29-én átköltöztethettük kutyáinkat és cicáinkat új helyükre.

Átköltöztünk

Hurá! Eljött a várva várt nap, és a menhely kutyái elindulhattak az új otthonuk felé.

A kutyák fegyelmezetten, jólnevelten vonultak keresztül a városon, nem kis feltűnést keltve.
Rengeteg gyerek jött segíteni nekünk. Iskolákból szervezetten, egyénileg elkéretőzve, szülővel, barátokkal. Ügyesen vezették alkalmi kutyájukat, egy kis összemorranást leszámítva semmilyen probléma nem történt.
A kutyák fáradtan, jól megsétáltatva érkeztek meg új otthonukba. Hamarosan mindegyik a helyére került, nagyot ittak, és jöhetett az ebéd.
Még sok a tennivaló. egyenlőre csak a legfontosabb dolgok kerültek át.
A következő napok a hurcolkodással fognak teleni, de hamarosan minden a helyére kerül majd. "Belakjuk" az új helyünket.

Közeleg a költözködés idelye!

Szeptember 29-én, pénteken, reggel 9 órakor, gyülekező a régi menhely elött.
Mindenki pórázra vesz egy kutyát, és elindulunk az új menhelyre velük.
Aki kedvet érez hozzá, és idelye engedi, jöjjön velünk!
A kutyák szelídek, pórázhoz szokottak.
Aki tud, hozzon pórázt és nyakörvet.

Már csak nagyon kevés idő van hátra a költözködésig.
Az új állat otthon úgy- ahogy elkészült, két hét múlva már fogadni képes négylábú lakóit.
Ebben a hátralévő két hétben persze még el kell végezni néhány dolgot, mégis bízunk benne, hogy időben készen leszünk.
Hátra van még egy "kis" vízvezeték szerelés, egy "kis" ács munka, és egy "kis" terep rendezés. Nagyon sokan segítettek nekünk az építkezésben, pénzzel, adománnyal, társadalmi munkával, adó 1%- kal egyaránt.
Felsorolásuk majd később, egy másik cikkben fog történni. Most csak így: köszönjük mindenkinek.
Aki úgy érzi, hogy itt a finisben még részt tudna venni a munkában, jelentkezzen valamelyik telefon számunkon. Napközben, vagy akár délutánonkét, hétvégén vagy hétköznap, már pár óra segítség is sokat jelentene. Lehet földet teregetni, szemetet szedni, rácsot festeni, kutyaházat készíteni, fuvarozni, pórázt- nyakörvet varrni, tüzifát összerakni, stb.
A menhely teljesen csak nagyon sokára lesz még készen. Sok munka, és sok pénz hiányzik még hozzá.

Kacska, a három lábú kiskutya

Senkinek sem kellett Kacska, mert fél lábbal kevesebbel áldotta meg a sors.

A tél végén került a menhelyre Kacska, akkor úgy 3 hónapos lehetett. Valaki az utcán talált rá és behozták az állatotthonba. Nagyon aranyos kis kutya volt, fekete bozontos szőre alól elevenen csillogtak ki apró gombszemei. Egy hibája volt csak: a jobb első lába nem mancsban, hanem két ujjban végződött, ezért ez a rövidebb lába nem ért le a földig.
Azonban ez nem zavarta a rosszalkodásban. Attól fogva, hogy megérkezett, nem volt nyugalom a kölyökkenelben. Kacska mindig gondoskodott valamiféle jó kis ribillió kirobbantásáról. Ha verekedés volt, biztos, hogy a hempergő kölykök közül kilógtak hatalmas csálé fülei. Márpedig verekedés az volt, mert addig mesterkedett, amíg valakit rá nem uszított valakire. Légy nem repülhetett be a menhelyre úgy, hogy Kacska észre ne vette és meg ne ugatta volna. Ha beléptünk a kenelbe, azonnal a nyakunkban járt, három lába ellenére is.
Ahogy cseperedett, lassan ő lett az Északi őrszem a telepen. Tudták a kutyák, nála hamarabb egyikük sem vehet észre semmit, ezért ráhagyták a riasztást. Jó jelző kutya lett, ajánlottuk is a látogatóknak, akik kutyát szerettek volna örökbefogadni. Senkinek sem kellett, a lába miatt. Közben átesett egy plasztikai műtéten, melynek során az összecsavarodott ujjakat egybevarrták, így nem akadt bele folyton a drótba. De ez sem segített, Kacska továbbra is menhelyes kutya maradt.
Aztán egy napon fejembe vette magát egy gondolat: hazaviszem ezt a fekete ördögöt. Bár a család nem nagyon örült neki, rövid huzavona után hazavittem másik két kutyám mellé. Korábban ők is az állatotthon lakói voltak, így nem volt gond az összeszoktatással.
Hogy felhívja magára a figyelmet, apró trükköket vetett be. Egyik reggel egy marék diót hordott össze a lábtörlőre. Kíváncsiság képpen eldobtam egyet: azonnal visszahozta és letette a lábam elé. Még azon a napon megtanult ülni, feküdni. Pórázon menni is elsőre tudott, bár nem szeretem, ha emberek közé megyünk, mert mindenki azt hiszi, azért sántikál, mert fáj a lába...

Most ő az utca riasztója, éberen figyel és jelez. Hiába készítettünk neki kutyaólat, főhadiszállása a bejárati ajtó lábtörlője, ahonnan látja a kiskaput és a legközelebb van a gazdi is. A gazdi, akinek a kedvéért ez a kis kutyuska a lelkét is odaadná.
És aki még mindig nem érti, miért szaladgál egy három lábú kutya az udvarunkban, aki ráadásul bozontos és csálé fülű, annak üzenem: "ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan".

Nehéz döntés

Ha valakihez odaszegődik egy kutya, vagy macska, és ráadásul vemhes is, mit lehet tenni ebben az esetben?

Előszőr is meg kell győződni róla, hogy a jövevénynek van- e valahol a könyéken gazdája. Ha nincs, akkor a továbbiakért az elnéző befogadó a felelős.
A legjobb, ha azonnal a menhely segítségét kéri, és odaviszi az állatot. Ott ha még lehetséges ivartalanítással megoldják a dolgot, ha nem, a megszületett kölyköket azonnal elaltatják, az anyát pedig amint lehet ivartalanítják.
Ha ez valamiért nem így történik, nagy felelősséget vesz a nyakába. A megszületett kölykök további sorsa az ő kezében lesz. Az lenne az ideális, ha vállalja a felnevelésüket, és az utána következő, cseppet sem egyszerű gazdakeresést a számukra. Ezt persze csak kevesen tudják, mivel itt a puszta szándék nem elég.
A legrosszabb megoldás viszont az, ha a megszületett kölyköket elnézően éltben hagyja, pedig jól tudja, hogy később majd nem tud velük mit kezdeni.
Amíg nincs velük gond, hiszen az anya eteti, takarít utánuk, a gyerekeknek pedig jó kis játékot jelentenek, maradhatnak. Néhány hét után viszont felhív bennünket, elmeséli a történetet, és be akarja hozni az egész kis családot, hiszen mint mondja: mihez kezdjen velük? Meg különben is, nem az ő kutyája volt az anya.
Nem érti rosszallásunkat, hiszen szerinte igaz állatbarátként cselekedett, megmentett egy rakás kis állatot. A vele járó nehézségeket viszont nem vállalja, mondván, mi ezért vagyunk.
A felelősségét ránk hárítja.
Tudni kell azonban, hogy a menhelyre bekerülő, védőoltással nem rendelkező kölykök 80- 90 %-a elpusztul. Utólag már hiába minden, az itt jelenlévő vírus okozta bélfertőzés nem gyógyítható. A gondozók szinte tehetetlenül nézik végig, amint a kis állat néhány napon belül nem kis gyötrelmek közepette elpusztul.
Azt is tudni kell, hogy az életben maradottak esélye sem nagy arra, hogy gazdához kerüljenek. Lehet, hogy egy életen keresztül menhelyes kutyák maradnak.
Ennek tudatában döntsön mindenki, aki hasonló helyzetbe kerül.
Persze ugyan ez a helyzet akkor is, ha saját kutyánk néz nem várt anyai örömök elé.


........
Egy kóbor kutya befészkelte magát a hegyi hajlék egy védett zugába. Már egy idelye a környéken élt, hiszen a gyakran itt tartózkodó emberek rendszeresen enni adtak neki, a gyerekek pedig játszottak vele. Ő ezért hálás volt, hiszen a régi gazdájánál ez nem így működött. Pedig mindent megtett amit csak tudott, őrizte a házat, csóválta a farkát a gazdinak, a gyerekeket pedig imádta. Aztán eljött az idő, felnőtt kutya lett, jöttek az udvarlók. Talán több is mint kellett volna. A gazdi mérges volt, kiabált. Egyszer pedig autóba tette, és egy csendes helyen kitessékelte belőle.
A kutya napokig nem mozdult arról a helyről, hiszen: a gazdi bármikor jöhet érte. Sokáig várt, de az éhség nagy úr. Elindult, és így talált ide. Itt jól van, és nemsokára jönnek a kölykök is.
Aztán eljött az idő, 8 kiskutya született. A gyerekek könyörögtek, had maradjon a kis család. A szülők engedtek, a kiskutyák pedig nőddögéltek. Az anya példás rendben tartotta őket.
Aztán lassan szanaszét mászkáltak a fészekből. Már önállóan is elkezdtek enni. Egyre többet követeltek. 8 kölyöknek sok ennivaló kell, és még ott az anya is. A "gazdi" kezd türelmetlen lenni. Mindenhol pisi és ürülék. Össze piszkították a környezetüket is.
A döntés megszületett: felhívták az állatmenhelyt, a családnak menni kell.
A menhelyen a kölykök maradhatnak az anyjukkal, bár nagyon nehéz nekik üres kenelt biztosítani.
Talán egy hét múlva betegedett meg az első kiskutya. Szomorúan feküdt a sarokban. A többi vígan futott keresztül rajta, ha éppen útban volt nekik. Aztán fokozatosan elcsendesültek. Néhány nap elteltével már senki sem futott, minden sarokban gubbasztott valaki. A kenel tele volt hányás és hasmenés nyomokkal. Az étel nem fogyott, a kölykök viszont rohamosan. Szánalmas volt őket nézni. Minden erőfeszítás ellenére elpusztult az első, majd a második kölyök is. Aztán kisebb szünetekkel az összes.
Az anya is beteg lett, de ő, talán mert erősebb volt, néhány keserves nap után meg gyógyult.
Azóta ivartalanítva lett, és a menhelyen várja, hogy végre neki is akadjon egy IGAZI gazdája.

Idén is tábor!

Idén ismét megrendezzük az Ifjú Állatvédők Országos Táborát.
Várunk miden állatszerető gyereket, és fiatalt!

Egyesületünk évek óta minden nyáron tábort szervez az állatbarát gyerekeknek, és fiataloknak.
Idén is két turnus lesz, az első július 8-15-ig, a második július 22-29-ig. Jelentkezési korhatár: 10- 16 éves korig. Persze a kezdetektől idejáró gyerekek már régen kinőtték ezt a határt, de mégis mindíg jönnek, van hogy mindkét turnusra.
A tábor a menhely közreműködésével zajlik. Az ott kiválasztott kutyán keresztül, az ő segítségükkel próbáljuk a résztvevő gyerekeket megtanítani az állatokkal való helyes és felelőségteljes bánásmódra. Egy héten keresztül kiválasztott társukkal járnak kirándulni. Alapvető engedelmességi vizsgára készítik fel őket. Közben néhány elméleti előadás keretében megismerkednek az állatok fizikai és lelki felépítésével. Mindez sok játékkal, vidám és érdekes programmal vegyítve.
A szállás egy nagyon szép campingben, sátrakban lesz. Kultúrált tisztálkodási lehetőség, napi négyszeri étkezés, ebből kétszer főtt étel. A campingben kis fürdőmedence is van, ezért mindenki hozzon fürdőruhát is. Célszerű még hálózsákot, esetleg kispárnát is hozni. Mi egy plédet adunk.
A gyerekekre tapasztalt és szakképzett, jól működő felnőtt gárda vigyáz.
Részvételi díj: 18000 Ft/ hét/ fő
Jelentkezni lehet: 06/30/400 1368 06/30/378 7057 - es telefonszámokon.

Békés egymás mellett élés.

Az állatok sokszor csak eszközök az emberek "jó szomszédi viszonyának" kifejezésében.

Többször megkerestek már bennünket mint állatvédőket, hogy segítsünk. Mert: a szomszéd hagyja szabadon kóborolni az anyakutyáját az időközben kamasszá lett kölykeivel együtt, és mivel enni is alig kapnak, rászoktak az ő tyúkjaira. Vagy: mert a szomszéd a kert végében tartja az emberektől távol, rövid láncon kikötve már évek óta a kutyáját. Vagy: egész nap bezárva tartja a lakásban, faházban, vagy éppen a pincében, míg ő nincs otthon, és folyamatosan ugat, vonyít, stb. Vagy:......., és hosszasan sorolhatnám.
Ezek a panaszok biztosan jogosak, vagy legalább is a panaszos szerint azok. Mert egy éjszakai műszak után az ember aludni szeretne, ehhez nyilván joga van. Viszont aki nappal dolgozik, kénytelen egyedül hagyni a kutyáját. Van aki azért tart kutyát, hogy a házat őrizze. Ha az őrizendő terület gyenge pontja a kert, kénytelen odakötni, hiszen jószántából nem marad ott, mert a gazda közelében igyekszik tartózkodni. Lehet, hogy kerítés sincs.
A tyúkokat sem biztos hogy azért fogják meg, mert éhesek. Lehet, hogy a vadászösztönük erősebb mint kellene.
Persze, most jön a panaszos: Ne tartson az olyan ember kutyát, aki egész nap nincs otthon. Építsen olyan kerítést, amelyikből nem tud kimenni a kutyája. A láncra kötött állatot pedig többször el kellene engedni, futtatni, vagy legalább megsímogatni, hiszen nagyon unalmas lehet ott örökké egyedül. Stb.
A harciasabb, elszántabb panaszos feljelentést tehet a polgármesteri hivatalban. Főleg kissebb települések esetében viszont nagyon kicsi az esély arra, hogy valami történni is fog ez ügyben. Viszont a szembenálló felek biztosan haragosokká válnak, ha eddig még nem voltak azok.
Sokan hogy ezt elkerüljék, szeretnék velünk lebonyolíttatni az egész dolgot. Persze mi is legfeljebb a helyi polgármesteri hivatal segítségét tudjuk kérni ilyen esetekben. Mivel pedig csak részigazságokat ismerünk, pillanatok alatt megmagyarázzák a saját igazukat, és ha nincs akire hivatkozhatunk, zsákutcába kerülünk. Van amikor kiderül, csak a szomszéd akar bosszút állni így, valamilyen régebbi sérelme miatt.
Megoldás csak akkor lenne az ilyen és hasonló esetekben, ha az emberek toleránsabbak lennének egymással, és a körülöttük élő állatokkal.
Ha "emberszámba" vennék egymást, és persze ha az állataikkal is úgy bánnának, ahogy kellene. Aki pedig ezt nem tudja biztosítani, az tényleg ne tartson állatot.
A szabályokat be kell tartani mind az emberek, mind az állatok irányában. Ha a tulaldonosok felelősséggel tennék ezt, kevesebb panasz lenne rájuk, ami sokszor nem is őket illetné, hanem a nemtörődöm "gazdit".

Építkezünk, építkezgetünk

2004 tavaszán - hosszas keresgélést követően - Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata megvásárolt számunkra egy területet, ahol felépíthetünk egy új állatotthont, mintegy 1,6 ha-os területen

Régi álmunk vált valóra, amikor 2004. áprilisában hivatalosan megkaptuk azt a területet, ami után már évek óta vágyakoztunk.
Aki még nem járt mostani telepünkön, jogosan teheti fel a kérdést, hogy miért? Pár rövid válasz: a telepen a hideg vizen kívül nincs közmű. A kennelek nincsenek lebetonozva, így egy-egy kiadós eső után sártengerré változik az egész hely. Egyszóval: az állatoknak nem adottak a feltételek az itt élésre, a gondozóknak pedig a munkára.
Ráadásul, a város állattartási rendelete szerint ezen a területen nem lehet állattartó telepet működtetni.
2005 év januárjában elkészült az új létesítmény várva várt tervrajza, mely megfelel a szakhatósági előirásoknak. A tervben szerepel egy karanténépület állatorvosi rendelővel és egy különálló szociális épület a hozzá kapcsolódó gazdasági, kiszolgáló helyiségekkel.
A kutyák számára saválló beton padozatú tágas kenneleket terveztünk, amelyek 1 m magasságig téglafalból épülnek. A kenneleket féltetővel látjuk el, hogy az állatoknak csapadékos időben is száraz fekhelyet tudjunk biztosítani, nyáron pedig a tűző naptól védjük őket. A cicáknak különálló házikót építünk kifutóval.
Dióhéjban ezek a terveink, amit az illetékes szakhatóságok, hivatalok engedélyeztek is.
2005. tavaszán elkezdődött az építkezés. Az akkori költségvetésbe a víz és a villany bevezetése, a földmunkák, az ideiglenes kerítés felhúzása és a kennelek alapozása fért bele.
Idén tavasszal folytatódott a munka, a kennelek falának építésével. A jelenlegi kutyalétszám részére szükséges férőhelyeken kívül feltétlenül fel kell épülnie néhány raktár helyiségnek, valamint a dolgozók számára egy fűthető öltözőnek.
A gond igazán aprócska. Az építkezés becsült költsége 80millió Ft. körül mozog, az egyesület pedig az összegnek csak a töredékével rendelkezik.
Ősszel el kell költöztetnünk a mostani telephely 170 lakóját, mivel szeptember 30-án a működési engedélyünk lejár.
Ezúttal szeretnénk Önöket kérni, segítsenek abban, hogy felépülhessen az új állatotthon.
Mivel tudnának segíteni? Az SZJA 1%-ával, pénzadománnyal, építkezési anyaggal, kétkezi munkával, esetleg ötletekkel, tippekkel.
Előre is köszönünk minden felajánlást!

Állatvédők Bálja 2006

Az idén március 13-án rendeztük meg az Állatvédők Bálját, melynek a Honvéd Kaszinó Tükörterme adott otthont.

Közel 140 vendég tisztelte meg egyesületünket a 11. alkalommal megrendezett bálon. A hangulatosan feldiszített bálteremben, elegánsan megterített asztaloknál gyülekeztek a szórakozásra vágyók.
A műsorvezető köszöntőjét követően Varga Károlyné elnökasszony megnyitotta a bált, jó szórakozást kívánva minden résztvevőnek.
A műsorban A Batthiány Gimnázium tehetséges tanulói énekeltek a Rómeó és Júlia c. musicalből, majd Áfra Eszti és Varga Adri kedves szavalatai következtek.
Harmadik produkcióként Pallagi Zsófi és ifj. Nádor László latin táncot mutatott be, majd a nagykanizsai "Last Moment" break csoport fergeteges előadása zárta a műsort. Vacsora után egy számunkra nagyon kellemes feladat következett: kiosztottuk az "Uszkár Díjakat" azoknak a vállalatoknak, vállalkozóknak, akik az elmúlt évben kiemelkedően támogatták az új állatotthon felépítését.
Díjban részesült a DÉLZALAI-VÍZMŰ RT, Francz Árpád és a Horváth MÉH Kft. Uszkár díjat kapott még Koloszár Attila Nagykanizsa gyepmestere is.
A díjátadás után kezdetét vette a tánc, melyhez a kellemes zenét a BÓLÉ Duó szolgáltatta.
Éjfélkor kisorsoltuk az értékes tombolákat, melyeket támogatásként kaptunk ismerős és ismeretlen vállalkozóktól, magánszemélyektől. Nekik ezúton köszönjük a segítségüket.
A bál bevételét ez évben is az állatotthonunkban élő kutyákra és cicákra fordítjuk.

Macska mentés

Segítsenek, már napok óta fent van a fán az a szegény macska, és nem tud lejönni.

Segítséget kért a telefonáló hölgy, mert már napok óta az irodájuk ablaka elötti fán van egy macska, és nem tud lejönni. Az iroda ketteslétrájáról nem érik el.
Bár ez nem jellemző rájuk, néha mégis előfordul, hogy ijedtükben túl magasra másznak, és fent rekednek. Mivel a tűzoltók létrás kocsija szervízben volt, ők nem tudtak segíteni. Elindultam hát, és gondoltam, jobb híján esetleg megpróbálok felmászni majd a fára. Persze nem sikerült. Egy közelben lévő mezőgazdasági boltból szerencsére kölcsönkaptam egy nagy kihúzható létrát. Mire a főtéren át a helyszínre értem vele, már kisebb gyülekezet várt.
A cica szerencsére nagyon szelíd volt, és gondolom már nagyon le is szeretett volna jönni, ezért gond nélkül meg tudtam fogni, és le is tudtam hozni. Kis nyakörvén csengő, mellette bolhanyakörv is volt. Úgy gondoltuk, napokon belül keresi majd a gazdája.
Nem keresték, pedig hírdettük is. Jó hónap múlva örökbefogadták.
Hetekkel később jelentkezett a gazdája. Nem gondolta hogy nálunk van, de a kislánya már nem hagyta békén, így eljött megnézni.
A cica azóta is jól van, az örökbefogadó új gazdijánál.

Doki

Sziasztok! Remélem, megismertek még. Tavaly szeptemberben Tőletek kerültem egy családhoz.

Most már "nagyra" nőttem és kicsit dagi is vagyok, de jó helyem van. Sajnos elkaptam a parvót, de Dr. Horváth László meggyógyított!
Két kislány lakik itt, nagyon szeretnek, sokat játszanak velem. A cicákat, akik itt laknak, állandóan kergetem, de aludni beengedem őket a házamba.
Köszönök Nektek mindent, amit értem tettetek.

Adó 1%-a

Szeptember eleje nem csak az iskolásoknak, nekünk is jeles időpont. Ellentétben velük, mi nagyon várjuk, hiszen ilyenkor kapunk értesítést a részünkre összegyűlt adó 1%-ok mennyiségéről.

Idén nagy volt az öröm amikor megtudtuk, hogy csaknem 3,5 millió Ft-ot kaptunk . Az új menhely építése nagyon sok pénzt emészt fel. A közelgő ősz-tél sürget minket, igyekezni kell, így nagyon jókor jött ez az összeg. Új lendületet vehetett a munka, hiszen tudtuk mennyivel gazdálkodhatunk. Ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni aki nekünk adta, hogy ránk gondolt. Nagy segítség ez nekünk, hiszen egyre kevesebb az adományra jutó pénz, így az adó 1%-ok mind jobban előtérbe helyeződnek. Az építkezés nagy erőpróba számunkra, csak együtt, közös erővel fogjuk tudni befejezni.Ezért kérek mindenkit, a továbbiakban is támogassanak bennünket, hogy a sok jobb sorsra érdemes kutya, cica, és az állatvédő emberek közös örömére felépülhessen egy új, európai szintű állatmenhely.Segítségükben bízva, köszönettel és tisztelettel:Varga Károlyné (elnök)

Pedig a törvény is bünteti...

Állatkínzási esetek az egyesületi titkár példatárából.Az utóbbi időben számtalan rémes, állatkínzásról szóló hír látott napvilágot. Az elkövetőket úgy tűnik az sem riasztja el, hogy felfoghatatlan tettüket a törvény immár bünteti.

A kanizsai "Élletér" Állat- és Természetvédő Egyesület tagjainak is van miről mesélniük...- Az utóbbi időben négy eset is történt a környező településeken - mondta felháborodottan Maros Sándorné, a szervezet titkára. - Legutóbb Szentmargitfalván vetemedett arra egy ember - akit boszantott hogy kiskutyája anyja után sír -, hogy agyonverje a védtelen jószágot. Szerencse, hogy az eszméletét vesztett álat megtévesztette "gazdáját", majd ehogy keservesen vonszolta magát, egy gombászni induló állatvédő rátalált. Bebugyolálta a vérző jószágot, s otthon ápolgatta. persze, kis település révén arra is hamar rájött, ki volt a szörnyű tett elkövetője. Így mi a beszállítás és látlelet elkészítettése után feljelentést tettünk.Egy másik dél-zalai településen felakasztottak egy kölyökkutyát, aki vergődve kiszabadította magát, de szörnyű seb keletkezett a nyakán. Őt is egy szomszéd mentette meg, s végül egy osztrák család örökbe fogadta.- A jogszabályok szerint nemcsak a szándékos kínzás minősül bűncselekménynek, hanem például az is, ha valaki felelőtlenül elhagyja háziállatát - fejtegette Maros Sándorné - Kisrécsén akadt olyan "jószándékú" gazda is, aki takarmányos zsákból szabott pórázon tartotta négylábúját, csöppet sem törődve azzal, hogy ez nem túl kegyes bánásmód. Igaz enni és inni adott négy kutyájának, ám egyik hatalmas daganatáról tudomást sem vett. Mindkét jószágot elhoztuk tőle, s megtettük a szükséges lépéseket.

Finci

Tavaly nyáron jelent meg a németnyelvű Szuperinfóban a menhelyünk hírdetése.
Azóta sok német látogató keres fel minket. Van aki csak körülnéz, tápot és pénzt ad adományba, kivisz egy-két kutyát sétálni, van aki a kidobott kutyákat hozza be hozzánk és vannak örökbefogadóink is.

Egyre többen jönnek azért, hogy tőlünk vigyenek haza Németországba egy kutyust, vállalva ezzel a chipbeültetés, útlevélkiadás és az oltások beadásának nem kevés költségét.
A legkedvesebb viszont a német gazdiktól, hogy két-három hét múlva telefonálnak és elmondják, hogy van a kis kiválasztotjuk.
Finci áprilisban került be hozzánk Incivel a húgával együtt. A 61-es út mellett dobták ki őket egy autóból. 1 év körüli vizslakeverék kutyusok. Incit egy szomszéd faluba fogadták örökbe, Ficinek júliusban lett új családja Németországban. Elutazása után 2 héttel kaptuk a fényképes üdvözlőlapot gazdáitól.