Friss hírek > Cicasorsok

Egy kiscica emlékére.

Hiába volt szép és kedves, mégsem kellett senkinek. Amikor pedig végre sikerült volna, közbeszólt a sors.

Egy lépcsőházban találták meg a reggel munkába igyekvő lakók.
A „gondos” gazdi tehette oda az éj leple alatt, másra hárítva így a saját felelősségét. Jó érzésű emberek vitték be az állatmenhelyre.
Gyönyörű szép, félhosszú szőrű cica volt, a színe fehér és rózsaszín, kevés szürkével vegyítve. Talán négy hónapos lehetett. Örült, és szelíden hízelgett embernek, állatnak egyaránt.
Úgy gondoltuk, hamar gazdára fog találni. Barátságos természetével, megnyerő külsejével gyorsan meghódít majd valakit.
Sajnos nem így történt.

Az idő telt, ő meg egyre otthonosabban érezte magát a menhelyen.
Végül a rácson keresztül már a kutyákhoz is be-bejárt egy kis maradékot lopni tőlük. Sokszor csak egy hajszálon múlt hogy el nem kapták.
Végül beteg lett. Lázasan, leverten ballagott, de a lábunkhoz így is odadörgölőzött, üdvözölt minket.
Ekkor döntöttem úgy, hogy hazaviszem. Úgy gondoltam, megérdemli, hogy neki is gazdája legyen. Feltétel nélkül bízik az emberekben, tehát segítenünk kell neki.

A gyógyszer, amit kapott, és a gondos ápolás gyorsan lábra állította, és újra a régi, kedves kis cica lett.
Gazdát viszont csak nem sikerült találni neki. A menhelyre nem akartam vissza vinni, tehát nálunk kell maradnia. Elkezdtem hát kiszoktatni az udvarra.
Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen az udvaron hat kutya él, és egyikük sem rajong egy macska társaságáért. A másik két cica, akik szintén a menhelyből költöztek hozzánk, már megtanulták, hogy a kerítésen nem szabad átjönni, különben pillanatok alatt egy egész sereg kutyával nézhetnek farkasszemet.
A kis újonc azonban nem félt a kutyáktól sem. Úgy gondolta elég, ha szembe fordul velük, és dühösen fújni, köpködni kezd. Persze nem volt elég, ezért állandó figyelmet igényelt minden udvaron töltött órája alatt.
Lassan aztán ő is kezdte tisztelni a kerítés vonalát. Egyre többször hagytuk egyedül a szabadban, kezdte belakni a területét. Napozott, vagy játszott a társával, és mindenhová felmászott. Ha meghallotta a hangunkat, igyekezett minél közelebb jutni, de a kerítésen már ő sem jött át. A kút káváján egyensúlyozott, és várta, hogy odaérjünk.
Kellemes hűvös jött a kút mélyéről, a nagy melegben szívesen feküdt a szélén.

Egyszer aztán elvétett valamit. Talán túl hirtelen ugrott fel és már nem tudott megállni, vagy letört egy korhadt deszka darab alatta, vagy csak a kíváncsiság vitte, ki tudja.
Kétségbeesett, panaszos nyávogására figyeltünk fel.
Gyorsan rájöttünk, hogy a kútból jön a hang.
A mélyből jövő felerősödött segélykiáltás sokkoló volt. Tudtuk, hogy esélye sincs. A jéghideg mély vízben, lent a sötétben, egyedül küzdött, úszott, és közben hívott minket, segítséget remélve. Mi pedig tehetetlenek voltunk.
A kút mély volt, nem férhettünk a közelébe.
A tűzoltókat hívtuk...... Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg ideértek.
A nyávogások között először rövidebb, majd egyre hosszabb szünetek lettek.
Már vagy tíz perce lehetett lent.
Talán ha gyorsabban ideér a segítség…… de nem ért.
A cica egy ideje már nem nyávogott.
A tűzoltók komótosan készülődtek a leereszkedéshez. Vödörben húzták fel az elmerült, ernyedt, jéghideg kis testet.
Így vizesen, elázva még kisebbnek, védtelenebbnek látszott.

Hiába volt szép és kedves, mégsem kellett senkinek. Amikor pedig végre sikerült volna, közbeszólt a sors.

Élt néhány hónapot.

Macska mentés

Segítsenek, már napok óta fent van a fán az a szegény macska, és nem tud lejönni.

Segítséget kért a telefonáló hölgy, mert már napok óta az irodájuk ablaka elötti fán van egy macska, és nem tud lejönni. Az iroda ketteslétrájáról nem érik el.
Bár ez nem jellemző rájuk, néha mégis előfordul, hogy ijedtükben túl magasra másznak, és fent rekednek. Mivel a tűzoltók létrás kocsija szervízben volt, ők nem tudtak segíteni. Elindultam hát, és gondoltam, jobb híján esetleg megpróbálok felmászni majd a fára. Persze nem sikerült. Egy közelben lévő mezőgazdasági boltból szerencsére kölcsönkaptam egy nagy kihúzható létrát. Mire a főtéren át a helyszínre értem vele, már kisebb gyülekezet várt.
A cica szerencsére nagyon szelíd volt, és gondolom már nagyon le is szeretett volna jönni, ezért gond nélkül meg tudtam fogni, és le is tudtam hozni. Kis nyakörvén csengő, mellette bolhanyakörv is volt. Úgy gondoltuk, napokon belül keresi majd a gazdája.
Nem keresték, pedig hírdettük is. Jó hónap múlva örökbefogadták.
Hetekkel később jelentkezett a gazdája. Nem gondolta hogy nálunk van, de a kislánya már nem hagyta békén, így eljött megnézni.
A cica azóta is jól van, az örökbefogadó új gazdijánál.